a szóda számomra veszélyes hely, olyan mint egy mesekapu - mindig bemegyek, majd képtelen dolgok történnek; mintha egyszerre csupa nádszálkisasszonnyá és sárkánnyá változna a világ, meg legkisebbkirályfivá tarisznyában.
múltkor is az lett a vége, hogy ismeretlen lakásból menekültünk haza hajnaltájt a fecóval, én biciklivel a hátamon, de legalább nevettünk, sokat. most a legújabb legenda szerint gonosz, szívtelen módon kidobattam a marcona kidobóval a fiút, aki órákon át a lányvécén ülve aludt (nagyon kellett pisilnem).
és én nem vagyok olyan, hogy a lányok ne szereljenek mosógépet vagy biciklit, meg éljenek a női villamosvezetők; de olyan is van, hogy a lépcsőn lemenet félreállnak és előreengednek, valami olyasmi kíséretében, ami a pukkedli fiúváltozata lehet, és ez azért kedves.
és nem akarok itt túlozni, az is lehet, hogy csak mindig szerencsém van.